Írások

Prae.hu kritika

A test kiáltja világgá

Ha nehezen írok meg egy kritikát, általában azt jelenti, jó az előadás. Jó az előadás, mert beszippant, magával ragad, és hetekig gondolkodnom kell rajta. A nem is olyan régen alakult Loupe Színházi Társulás Cordelia O’Neill Bármi lehetséges, ha elég erősen gondolsz rá című drámáját Horváth János Antal fordításában és egyben rendezésében vitte színre.

Elolvasom

Színházat nekünk! kritika

Egy szerelem passiója mennytől a pokolig

A Loupe Színházi Társulás egy olyan csapat, akikre oda kell figyelni. Jellemzően –és pláne manapság– perifériára szorult, mégis húsbavágóan aktuális és sokunkat érintő, érzékeny, fájdalmas és sokszor tabuként kezelt témákkal foglalkoznak a színház nyelvén. Félelmekről, veszteségekről, reményről és boldogságról fogalmaznak előadásaikban, de nem egy elrajzolt, eszményi nyelven, hanem egy mindannyiunk számára érthető, nagyon is emberi, szerethető módon beszélnek akár a legmélyebb fájdalmainkról is.

Elolvasom

Revizor kritika

Bármi lehetséges...

A rettenetesen hosszú és megjegyezhetetlen című előadás két szereplős, egy párkapcsolat története, illetve nem is igazán, de ez most mindegy, mert mégis, hiszen a párkapcsolatba – amennyiben egy férfi és egy nő alkotja a párt – egy gyerek is belefér. Bármi lehetséges, ha elég erősen gondolsz rá, így a cím, ez persze nem igaz, lásd ötös lottó, és nem is hangzik jól, de ez is mindegy.

Elolvasom

Élet és Irodalom kritika

Nem általános

A cselekmény kulcstémaként a fajgyűlölet köré szerveződik, szereplői kétharmadrészt rendezett életű középosztálybeliek, akik híresen rossz környéken laknak, előfordulhat például, hogy a fehér családapát megtámadja az utcán egy kiskorú ázsiai banda – van tehát kézzelfogható ok másokkal szemben bizalmatlannak, sőt előítéletesnek lenni, és összezárni a hasonlókkal. Hiába készült azonban még meleg fiatalok beszámolóival keretezett videóelőzetes is, ez az előadás akkor sem szól különösebben a xenofóbiáról. A drámának is inkább csak apropót biztosítanak a társadalmi fenomének és extrém szituációk, Horváth János Antal erősen színészközpontú rendezése és a három színész makronagyítású játéka pedig nagyon megnehezíti, hogy az egyének helyén jelenségeket lássunk.

Elolvasom

Magyar Narancs kritika

Becsapódás

Az ünnepi vacsoráját elköltő pár, Helen (Lovas Rozi) és Danny (Lengyel Tamás) lakásá­ba berobban a csurom véres Liam (Molnár Áron), akiről hamar kiderül, hogy a feleség testvére.

Elolvasom

Színház.net kritika

Jóból is megárt

Na tessék: itt van megint egy színházi csoportosulás, egy új formáció, amelyik a maga lábán próbál megállni, és úgy tűnik, sikerül is neki. Én mindenesetre drukkolok.

Elolvasom

Színházat nekünk! kritika

Itt élned, halnod kell?

Mi történik, ha az elhíresült Isten-Haza-Család triumvirátusból kettőnek azonnal szüksége van ránk, ráadásul ütköző érdekekkel, a harmadik pedig épp nem igazán segíti a döntéshozatalt? Ezt a kérdéskört, és a belőle kiinduló megannyi más kérdést is vizsgálja a Loupe Színházi Társulás legújabb színházi előadása, melyet –ahogy a társulat fogalmaz– a színészek improvizációi alapján és ellenére Horváth János Antal írt és rendezett.

Elolvasom

Prae.hu kritika

Menni vagy nem menni?

Folyamatosan hallunk róla, érezzük a súlyát, de igazán nem tudjuk felfogni a közelségét, mi az? A határ túloldalán zajló háború. De mi van, ha a határvonal nem véd meg egy becsapódó rakétától? Mit csináljon az ember, ha hadköteles? Menjen vagy maradjon? Nem olyan egyszerű a kérdés. A jelen Magyarországán játszódó Becsapódás az orosz-ukrán háború égetően aktuális problémájára reagál. A szituáció pedig nem is annyira elképzelhetetlen és távoli, mint elsőre gondolnánk. A Loupe Színházi Társulás az Árvák után egy újabb időszerű és fontos témát dolgoz fel Horváth János Antal rendezésében.

Elolvasom